Lectori salutem!

Mostantól rendszeresen megosztom gondolataimat a kvízkérdésírás mibenlétéről, és közben nekilátok a kvízműfaj egyes, eddig strukturálatlan elemeinek a rendszerezésének, melynek eredményeként láthatóvá fog válni, ha önálló tudományágról nem is, de művészi kifejeződésként már igenis beszélni lehet a kvízkérdésírásról.

Mindig tanulságos azoktól tanulni, akik előttem jártak ezen az úton, és maguk taposták ki a kvízösvényt a XX. század első felétől kezdve. Azonban a XXI. század elejére az internetnek köszönhetően hasonló történt a kvízkérdésekkel, mint a fényképekkel. Szinte bárki állíthat elő ipari mennyiségű fényképet, s teheti közszemlére, ugyanígy a kvízkérdések száma is többszörösére növekedett. A színvonal pedig hasonló mértékben csökkent.

Közel húszéves kérdésírói és játékvezetői tapasztalattal a hátam mögött azt tapasztaltam, hogy már észreveszem a jól feltett és a hibásan feltett kvízkérdések közti, sokszor csak igen apró eltéréseket. És tengernyi kvízkérdés megírása után már sejteni lehet, hogyan fog gondolkodni az, aki megpróbál válaszolni a kvízkérdésre. A cél mindig az kell legyen, hogy kisebb/nagyobb gondolkodás után, de legyen minél több jó megfejtés. Vagy ha nincs is jó felelet, akkor tanulságos, érdekes legyen a kérdés.

Elsősorban a jelen és a jövő kvízkérdésíróit szólítom meg, mindazonáltal a kvízjátékosok is haszonnal olvashatják, hiszen az egyik kérdésíró sokszor úgy találja ki, mi a helyes válasz, hogy képes a másik kérdésíró fejével gondolkodni. Leginkább feleletválasztós kérdéseknél (pl. ABCD-típusú válaszlehetőségekkel) fordul elő, hogy az a helyes válasz, amit biztos nem találhatott ki magától a kérdésíró, mert "másképp forog az agya".

Ezek a saját tapasztalataim, elsősorban az internetes élő kvízjátékokra, másodsorban pedig a hús-vér élő kvízjátékokra vonatkoznak. Más kérdésíróknak és játékvezetőknek eltérő álláspontból adódó kérdésfeltevése is vezethet a kívánt eredményre. Több olyan témakör is terítékre kerül, amelyet több részben fogok kielemezni.

Az egyes bejegyzések Jostein Gaarder norvég író világhírű regénye, a Sophie világa nyomán két szereplő párbeszédén keresztül mutatják be az író gondolatait.Ugyanakkor szépírodalmi babérokra nem török ezen írásommal, egyébként is papír alapon közgazdász és informatikus volnék. :)

Az író/narrátor én leszek, akinek a nyomdokaiba szeretne lépni a kezdő kérdésíró, Berti, aki egyébként kitalált személy. Továbbá szerepelni fog Turbo, aki egy border collie kutya, egy kitalált figura, mindamellett szintén társ a beszélgetés során, egy összekötő kapocs, hiszen többször van  "véleménye" a témáról, még ha indirekt módon fejezi ki (ugatással szem- és mancsgesztussal), valamint a történések is körülötte forognak (már amikor nem ő forog körbe-körbe), tekintve, hogy az egyes beszélgetésekre kutyasétáltatások alkalmával kerül sor.

Az egyes példák és helyzetek noha sokszor a valóságból kerültek kiragadásra, ugyanakkor azt a tanító célzat miatt itt-ott megváltoztattam, ezért a valós eseményekkel, személyekkel való összehasonlításnak nincs értelme. Előfordul, hogy még a saját emlékképemet is megváltoztatom a kívánt hatás elérése érdekében, így a műfaji meghatározás alapján egy quiz-fiction ponyva-füveskönyvet készülök írni.

Remélhetőleg az írásaimat tudják hasznosítani a megszólítottak, azaz a kvíz szcéna kérdésalkotó képviselői, és kiderül belőle, hogy mely kérdésírói, játékvezetői világnézetet tükröz, ez azonban nem az egyedüli üdvözítő út a "kvíznirvánába", más utak is sikerre vezethetnek. Konstruktív célzatú, udvarias leveleket szívesen várok a postaládámba, olyannyira, hogy csak ezekre szánok időt. Köszönöm a megértést. :-) A legjobb gondolatokat beépítem a történetbe, hogy az is a közös folklór részévé válhasson.

A továbbiakban jó szórakozást kívánok a Bertivel és Turbóval közös kvízkalandjaink olvasásához, a kérdésírókat pedig Leonardo da Vinci "elveszett" festményébe rejtett szavaival biztatom arra, hogy a jószándékú írásaimban ne csak a "szándékot", hanem a "jót" is keressék: Cerca trova!

Avti

Ui.: Ezúton üdvözlöm azokat, akik nem a publikálás hónapjában olvassák írásom, s emiatt a tartalom és a forma együttese elavultnak tűnhet. Ezt már most tudom magam is, de valakinek el kell kezdenie kivájni az ösvényt, ha azt akarja, hogy ne csak önmaga, hanem az utána jövők is szeretnének előre jutni. Tessék, lehet megpróbálni jobban csinálni, szurkolni fogok! :)

Forrás: Leonardo da Vinci - Az anghiari csata, 1511, http://serenella65.blogspot.com/2013/09/la-battaglia-mai-terminata.html