A folyton kíváncsi ember egyre több mindenről tudhatja meg, hogy mennyi mindent nem tud.

Berti például azt nem tudja, ha a megbeszéltek alapján, időben van Avti házánál, és kétszer ugyanolyan hosszan csengetett, akkor mi tart 4-5 percig is, hogy a kapuban megjelenjen a mentor? Lehet, hogy erre a kérdésre sosem kap választ, kivéve ha megkérdezi. De azt már korábban megtanulta, nem kell minden kérdést feltenni, amit fel lehet tenni.

Berti egyetemre jár, emellett szeret kvízkérdéseket fabrikálni, amelyeket írásban az interneten tesz fel, s arra készül, egyszer élőben, emberek előtt is fog kvízjátékot vezetni a saját kérdéseiből. Ehhez még túl fiatalnak és tapasztalatlannak érzi magát. Ezért is örült, amikor Avti, akinek már többféle kvízjátékával játszott, és találkozott velük nyilvános helyen, felajánlotta, hogy amíg a kutyáját sétáltatja, elmesél egy-két tudnivalót arról, amit eddig a kvízjátékokról megtanult.

Ennek leginkább a sétát alig váró border collie kutya, alias Mr. Turbo Hopkins (barátoknak csak Turbo) örül, aki ilyenkor már lelkesen cifrázta a farkincáját a kapu túlsó oldalán, és tartotta a nyakát, hogy az egész testét behálózó hevederrendszerre felcsatlakoztassák a pórázt. És amikor végre kinyílt az ajtó, helyből nekiugrással rendszeresen felülről kezdte a szagmintavételt, lehetőleg a hajtól kezdve, ugra-bugra stílusban.

Így ment ez minden alkalommal, amikor nem esett az eső. Avti és Berti köszöntötte egymást, az utóbbi Turbót, akivel le is pacsizott, illetve, mancsozott. Turbo pedig élesítette szaglószerveit, valamint aktiválta a memóriarekeszeit, hogy meg tudja, mi változott a legutóbbi séta óta, ma mit tanulhat a világról.

És ugyanezt kérdezte Berti is Avtitól, csak Őt a kvíz érdekelte elsősorban.

Avti ilyenkor elmondta, hogy a bölcsek kövét azóta se szerezte meg, és nem is tud még mindent, Ő is tanul, de közösen gyorsabban haladhatnak előre, legalábbis annál gyorsabban, ahogy Turbo vissza-visszahúzza azt, aki épp a póráz másik végén van, ha a sétaútvonal mellett megjelent egy "rég nem látott fa".

Vajon mi újat árulhat el, tűnödött rajta Turbo, a border collie, amely közismerten a legintelligensebb kutyafaj a Földön.

Berti nézte, ahogy Turbo próbálja kiszedni a fából az információmorzsákat, s Ő is arra gondolt, hogy ma mi újat tanulhatnak?

- Induljunk, nosza - javasolta Avti.

- Ma miről tanulunk? - adta meg a beszélgetés alaphangját Berti.

- Jól fogalmaztál, Berti - felelte Avti. Ugyanis ma tényleg mindketten tanulni fogunk. A helyes kérdésfeltevés már több, mint fél siker. És ehhez kvízkérdések írójának sem kell lenni, hogy tudjuk, fontos a jó kérdés. No meg azt is, hogy tanulni "fogunk", tehát nem csak Te, hanem én is, mert soha, senkitől nem szégyen tanulni. Akitől csak tudunk, próbáljunk tanulni.

- Az lehet, hogy Turbo meg tud tanítani Téged egy-két okosságra, mint pl. hogyan bánjunk az embrekkel úgy, hogy ehessünk, aludhassunk és sétálhassunk kedvünkre a természetben, de én nem hiszem, hogy sokat tudnék Neked tanítani - vélte Berti.

- Azt csak én tudhatom, mit tudok tanulni Tőled - rögzítette álláspontját Avti. Azt például megtanulhatnám, hogyan kell mindig pontosan érkezni valakihez, ahogy teszed rendszeresen.

- Ja, az csak apróságok sorozata, megtervezem az ideutazásomat, és tartom is magam a tervhez úgy, hogy időben elkezdek készülődni, és lélekben is felkészítem magam - vázolta a gondolatmenetét Berti.

- Látod, Neked ez az egyszerű, másnak meg a palacsintasütés is atomfizika - replikázott Avti. És a kutya neve se véletlenül Turbo Hopkins, de erről majd máskor, most mesélni szeretnék Neked a kvíz világáról.

- Ma miről fog szólni a beszélgetésünk? - érdeklődött Berti.

- A mai témánk... - válaszolt Avti, majd itt elhallgatott, ahogy a Monty Python tette a Gyalog galopp című filmben, elhallgatott, és a mondatot a következő rész címével folytatta.

Forrás: Gyalog Galopp (Monty Python and the Holy Grail, 1975, forgalmazza a MOKÉP/EMI Films)