Meglepően kellemesen napos, őszies idő volt, lágy széll fuvallatokkal, ezért Avti és Turbo már az udvaron elkezdte a "bemelegítést" a sétára. A klasszikus "eldobok valamit hozd vissza bármi is az" játékot játszották, amikor megszólalt a csengő, jelezve, megérkezett a sétapartner, Berti. Turbo természetesen azonnal bekapcsolta magán a Pillanat / Állj gombot, azaz megmerevedett, mint a régi VHS-magnók által a televízión kirajzolódó kép, amelyen mintha két kép lenne egybemosódva, úgy Turbo se tudta egy röpke másodpercig, hogy most álljon tovább, vagy rohanjon. Végül a kapuhoz való rohanást választotta ahelyett, hogy a gazdinak visszavitte volna a szájában lévő játékot.

A: Na, mi történt Turbo, ki lehet az? Ki szokott ilyenkor jönni?

B: Én vagyok az, Berti, sziasztok!

A: Szia, Berti! Máris megyünk.

B: Rendben, Avti.

A: Na, itt is vagyunk, jön Turbo is, teli szájjal. :)

B: Akkor ezért nem ugatott? Mi van a szájában?

A: Az aktuális kedvenc játéka, egy facsont.

B: Új játék? Honnan van?

A: Turbonak készítette egy közös jóakarónk. Akár indulhatunk is.

B: Biztos, hogy hozni akarja a facsontját is?

A: Talán bele akarsz nyúlni a szájába, hogy kivedd?

B: Dehogy. Mi vagyok én, kutyákkal suttogó? :)

A: Majd elfelejtkezik róla útközben, s akkor eldobja magától. Csak ne veszítsük szem elől.

B: Ma mi lesz a témánk?

A: Pont most mondtad ki.

B: A helyes témaválasztás?

A: Az majd később, ma a "Mi" kérdőszót kezdjük el boncolgatni, mint Turbo ezt a kis rekettyést, ahol már megint lehullott macskacsipákat szagolt ki, ha jól látom.

B: Mi a baj a "Mi" kérdőszóval?

A: Ha helyesen használod, akkor semmi, de ha spórolni akarsz a kvízkérdés hosszúságán sok gondot okozhatsz magadnak, mint játékvezetőnek.

B: Mire gondolsz?

A: Inkább Mi-re gondolok. És nem a személyes névmásra, nem is a szolmizációs hangra, hanem arra a kérdőszóra, amely általában egy fogalom, vagy tárgy nevére kérdez rá.

B: Jól sejtem, hogy nem csak a "Mi" kérdőszó az egyetlen, amellyel csínján kell bánni, ha azt kérdésben szerepeltetem?

A: Vannak még ilyen kérdőszavak, amin könnyen el lehet csúszni. Ajánlom szíves figyelmedbe tanulmányozás céljából a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darab Valaki mondja meg című Presser Gábor - Adamis Anna szerzeményt, abban jó pár olyan kérdőszó szó van, amellyel óvatosan kell bánni.

B: Abban szerepel az, hogy "Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, / Valaki mondja meg, hol maradt."?

A: Pontosan, s az itt található "Mi" és "Hol" mellett az alábbi kérdőszók is szerepelnek még a dalban: "Milyen", "Miért", "Kinek", "Hova", "Hogyan". Szerinted hogy lehet ez?

B: Talán mert ezekre a kérdésekre a szerző sem kap választ, hiszen amolyan költői kérdések.

A: Na látod, nem véletlen, hogy ennyi időt szánok a mentorálásodra, mert simán belelátsz egy költői kérdést abba, amibe én is, pedig lehet, hogy Adamis Anna, a szövegíró épp másként látja.

B: Igyekszem figyelni.

A: Akkor azt mond meg nekem kérlek, hol van a kutya szájából a facsont, mert én nem látom.

B: Ajjaj, azt hiszem, túlságosan a mondandódra figyeltem, s teljesen kiment a fejemből a facsont követése.

A: Az a baj, hogy nekem is. Na, álljunk csak meg. Turbo, hol hagytad a játékodat?

T: ??? - Turbo kutya kérdőn néz a gazdijára, miközben félig oldalra dönti a fejét.

A: Hol van a játékod? Meg kell lennie, mert abból nincs másik. Meg kell lennie. Turbokám ne nézz ilyen ártatlanul, este meg siratnád a játékodat. Kinek hiányzik a vonyításod, talán a titkos találkákra igyekvő útmenti macskáknak? Na keressük meg, de hogyan?

B: Láttad a Vak végzet című filmet? Abban egy vak kardforgató, akit Rutger Hauer alakít egy furgonban utazva elveszíti a kardját, de meghallja, amint a földhöz csapódik...

A: ...és megkéri a Baywatchból a kissrácot, hogy számoljon folyamatosan, amíg meg nem állítja az autót, és visszamennek ugyanazzal a sebességgel addig, ameddig elszámolt.

B: Igen, tiszta sci-fi az egész, ha nem is vígjáték. :)

A: Mondhatni, tiszta Amerika. :)

B: Csak az a baj, hogy nem tudom, mikor ejtette ki a szájából.

A: Akkor mutatok egy ehhez hasonló trükköt. Ez a Jung-féle szinkronicitási véletlen egybeesés. Úgy működik, hogy emlékszem, idéztél a Képzelt riportból..., mégpedig azt a részt, hogy "Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, / Valaki mondja meg, hol maradt." Nos, amikor a "hol maradt" részt ejtetted ki a szádon, ott a legvalószínűbb, hogy Turbo kutya vette a lapot, akarom mondani a nyelvét, és inkább kilöbbelte a facsontot.

B: Ejha. Akkor ez egyszerű lesz, mert azt nemrég mondtam, épp mielőtt a kényes kérdőszavakat soroltad fel.

A: Akkor itt kell lennie a közelben. Turbo, tedd hasznossá magad, hol a facsont? Mutasd, hol van?

T: Vaú-vaú-vaú! - örvendezett Turbo, és rögvest előhalászta a játékát a bokor mellől, majd őrülten rohanni kezdett vele.

A: Kérem szépen, hozd ide nekem a facsontot. Úgy-úgy, ügyes, okos, jó kutya! Ezért kapni fogsz este egy extra adag finomságot, utána pedig éjszaka, ha nyivákolnak a macsekok, együtt küldjük el őket távolabbi éghajlatra. Na persze, azért kutyába nem megyek le...

B: És ezzel a Jung-féle trükkel a jövőt is meg lehet jósolni?

A: Jó lenne, az olvasással viszont igen. Sokat és jót kell olvasni. Ha pl. kiváncsi vagy a jövőre, olvass fantasztikus irodalmat, azaz sci-fit. Csak az a baj, hogy sokat kell olvasni, és nem tudhatod, melyik fog megvalósulni, de néha-néha telibetalálja a jövőt egy-két írás. Például amit Isaac Asimov, Ray Bradbury, Philip K. Dick...

B: Az, aki az elektronikus bárányokkal álmodó androidokról írt, ugye?

A: Igen, de külön ajánlhatom a lengyel Stanislaw Lemet is, akinek az 1963-ban írt Summa Technologiae című művét anno betiltották, mert nem akarták elhinni, hogy lesz virtuális valóság (vegyes valóság) és mesterséges intelligencia, pedig ezt Lem természetesnek vette. Aztán az 1990-es években tudatosult a kiadókban, hogy milyen kincset nem adtak még ki a kezükből, s többek között végre magyarul is megjelent. El lehet olvasni, még mindig aktuális.

B: Akkor a jövőbe fogok látni?

A: Én máris látom a jövődet. Ha figyelmes vagy, a jó kérdéseket teszed fel, odafigyelsz a válaszra, és tudatosan teszel azért, hogy a jövődet jó irányba alakítsd, akkor meg fogod tudni állni a helyed.

B: Nem is tudtam, hogy pályaválasztási tanácsadásra is járok Hozzátok...

A: Én se tudtam, be is fejeztem, s inkább összefoglalom a mai témánkat.

Megint csak egy valakinek volt hiányérzete a sétát illetően, és az Turbo kutyus volt, aki az elhagyott facsontja miatt hamarabb vissza kellett fordulnia, s hazafele is ugyanazt a távot megtennie. Persze, azt nem tudta, hogy a jutalma később érkezik csak, este ismét potyafalatozás lesz macskakergetéssel egybekötve. Ejj, milyen jó móka is ez már! Csak ne essen az eső, mert akkor se a gazdi, se a macska nem jön elő, sőt, még Ő sem bújik ki az házából. Még hallotta, amint a gazdi valamilyen dalt hallgattat meg Bertivel, de azt a női hangot nem ismerte, úgyhogy a biztonság kedvéért megugatta, egész addig, amíg rá nem szólt a gazdi, hogy tessék figyelni, ez most valami nagyon különleges, szép dal. Azt mondta a gazdi, hogy igazából a Társulat énekli, de neki egyszer már egy lány is elénekelte, viszont nem értettem, mi a dal címe, kérem, valaki mondja meg, vaú!

Még verőfényes napsütés terítette be a várost, mikor Berti útra kelt, hogy meglátogassa Avtit, és közösen sétáljanak egyet Turboval, a border collie-val. Azonban mire a házhoz ért, beborult az ég. No nem az árokba, fejjel lefele, csak feltette magára a sötétítőfüggönyt.

B: Szia, Avti! Mehetünk sétálni, vagy majd máskor?

A: Szia, Berti! Miért ne mehetnénk?

B: Csak mert a megállapodás úgy szólt, hogy csak akkor megyünk kutyát sétáltatni, ha nem esik az eső.

A: Igen, de úgy látom, nem fog esni az eső, vagy legfeljebb csak pár szemet.

B: Úgy gondolod? Mennyi esőt tippelsz?

A: Elég ránézni Turbókára, meg a széles vigyorára, szerinte egy gramm eső se fog esni most, és nem valószínű, hogy ki tudná számolni, hány százalék az esélye annak, hogy elázik. Induljunk is, nosza.

B: Kinek, mi a fontos, ugyebár. Legfeljebb magára vehetne egy elegáns ballonkabátot, amilyet a régi filmekben viselt pl. Humphrey Bogart, vagy az, aki énekelt az esőben.

A: Gene Kellyre gondolsz?

B: Ha ő volt az, aki súlyosan megfázva tapicskolt az utca pocsolyái közt és felugrott a lámpaoszlopra, akkor igen.

A: Az Ének az esőben című filmben pont ezt tette. Akkoriban nem sok esélyt adtak, hogy sikeres lesz a filmje, annyira eltért az addig megszokott zenés drámáktól, s mégis ezzel a szereppel azonosították később.

B: Igen, nehéz azt előre megtippelni, mennyi a siker esélye, vagy hogy mennyi eső esik.

A: Az eső mértékét? Miért, Te nem láttad a Vissza a jövőbe című film 2. részét?

B: Amelyikben előre utaznak a jövőbe 30 évet?

A: Igen, abban volt az, hogy a doki, amikor 2015-ben landolt a DeLoreannal, várt néhány másodpercet, s menetrendszerűen elállt az eső, s akkor mondta azt, hogy "Bár a posta volna olyan megbízható, mint a meteorológia!". :)

B: Emlékszem, és arra is, hogy ez csak egy tudományos-fantasztikus film.

A: Az igaz, de azóta sokat fejlődött a meteorológia, egész pontos előrejelzéseket, hogy úgy mondjam tippeket tudnak adni.

B: Ha már a pontos tippekről van szó. Lehet az ellen valamit tenni, hogy ha felteszek egy tippelős kérdést, akkor a túl nagy mellétrafálásokat ne díjazzam akkor sem, ha mégis az volt a legközelebbi tipp? Vagy a másik eset, amikor valaki azért nem kap pontot, mert pl. egy hegycsúcs magasságának tippelésekor 1-2 métert tévedett? Van erre gyógyír?

A: Hogyne lenne! Csak épp kevesen alkalmazzák, mert egyszerűbb két adott mennyiséget összehasonlítani és a legközelebbit kihirdetni jónak, valamint - az utóbbi esetben - csak egy adott értéket elfogadni válaszul. Pedig arra, aki 1-2 métert téved egy hegycsúcs magassága esetében, nem lehet azt mondani, hogy ne lenne tisztában ama hegy legmagasabb pontjának magasságával. No, induljunk, és közben elmagyarázom.

B: Úgy látom, inkább Turbo ás ki valamit, lehet, hogy a titkos módszert a következő olimpiai  bajnoki cím megszerzéséhez.

A: Inkább itt ásson, mint otthon, a veteményesben.

B: Ezek szerint azt sem kell tudni, hogy mikor volt a mohácsi vész?

A: De igen, szombat délután! Ugyanis a "mikor" nem egy egzakt kvízkérdőszó, de erről majd máskor. A szokásjogon nehéz változtatni, így a nagy történelmi dátumokat, jeles csatákat nem baj, ha pontosan kéri a játékvezető, valamint az olyan számokat is, ahol jelentősége van annak, miért az a helyes válasz, pl. hogy hány pontot kell elérni a játszmagyőzelemhez a snapszer nevű kártyajátékban?

B: Az a Hatvanhat másik neve, ugye?

A: Igen, éppen ezért 66-ot. Vagy például, ha megkérdik, hogy hány kockából áll egy normál, 3 * 3-as Rubik-kocka, akkor abban az az igazi tudás, ha valaki pontosan tudja a kockák számát.

B: Három sorban helyezkedik el 9-9 kocka, az 3 * 9 = 27, igaz?

A: Majdnem. Ehhez vagy elő kell venni egy valód Rubik-kockát, vagy egy kis térlátás szükséges, ugyanis csak 26 kockát látunk, a közepén a "mag" a szemnek láthatatlan. És aki már szedett szét Rubik kockát, tudja, hogy belül egy műanyag gömb van, ami a forgatást segíti.

B: Ezek szerint szét kell szedni egy Rubik-kockát, hogy tudjuk a helyes választ?

A: Vagy olvasni kell a magyar feltalálókról. Egyébként valószínűleg párat szétszedtek, hiszen több száz millió példányt adtak el belőle az 1970-es évek közepe óta.

B: És ha én a Zemeckis-féle Rubik-kockát kérdezem meg a Ready Player One-ból?

A: Na, az lehet, hogy 27 kockából áll, vajon ki tudja, az író vagy a rendező?

B: Ez egy eldöntendő kérdés, felismerem. :) Viszont ha lenne most nálam egy ilyen, visszapörgetném egy perccel az időt, hogy helyesen felelhessek az előző kérdésre. :)

A: Szerintem már előtte Turbo kikapná a mancsával a kezedből, s visszatekergetné annyiszor, ameddig sétálhatnékja van.

B: Úgy látom a nyelve lógásából, hogy ma már nincs rá szüksége rá. :)

A: Igen, ideje visszaindulnunk, mielőtt tényleg elkap minket az eső.

Visszafele haladva mégis eleredt az eső, ezt Turbo mosolyogva vette tudomásul, ugyanis a lógó nyelvébe rendszeresen belehuppant néhány esőcsepp, ami sikeresen megakadályozta dehidratációját. Közben azon ebmélkedett, hogy hazaérve mennyi viz lesz a tálkájában, s azt is örömmel vette tudomásul, hogy a kis eső elkergette a szeme elöl a macskákat. Hazaérve, Berti még megkérdezte, hogy vajon tényleg olyan boldog Turbo kutya, mint ahogy a mosolyán látszik, mire Avti azt felelte, hogy ha tippelnie kellene, ennek az esélye nagyjából 100%.

Turbo egy rövid ugatással jelezte, hogy szerinte is ez a helyes válasz.

És egy jó tipp a végére: Az egyes képekre kattintva videó indul el.

Források:
- Ének az esőben (Singing in the rain, 1952, MGM, forgalmazó: Mokép): https://www.eventim.co.uk/singin-in-the-rain-tickets.html  Zene: INgrooves (on behalf of WaterTower Music); SOLAR Music Rights Management, EMI Music Publishing, CMRRA, and 14 Music Rights Societies
- Vissza a jövőbe 2. (Back to the future, Part II., 1989, Universal, forgalmazó: UIP-Duna Film)
- Rubik-kocka: https://www.emag.hu/rubik-kocka-kek-dobozban-3x3x3-5998476500016/pd/D6MG0YBBM/
(https://rkocka.hu/, forgalmazó: Rubik Kocka)
- Zemeckis-kocka (Ready Player One, 2018, Warner Bros, forgalmazó: InterCom)

A pontosság azon királyok udvariassága, akik nem hordanak órát, gondolta Berti, amikor a ház előtt állva az órájára pillantott, s látta, hogy hét percet késett. Nem is kellett sok idő, mire a csengőszótól az ajtó zárja megzörrent, Avti és Turbo kutya már ott állt talpig kutyasétáltatásba öltözve, Turbo kutya farka pedig már bejáratódott a sok körözéstől, tudva, hogy ma is meg lesz a jóleső kilométeradagja.

B: Szia, Avti, sziiia Turbo! Bocsánat a késésért, nem sikerült elérni a csatlakozást.

A: Szia, Berti! Ne tőlem kérj elnézést, hanem Turbotól, aki az udvaron már majdnem felemelkedett a levegőbe a sebes farokcsóválástól.

B: Jó, akkor ne is húzzuk az időt, biztos kíváncsi már a friss kutya-macska és egyéb hírekre.

El is indultak tüstént, azonban közel 100 méter megtétele után egy kereszteződésben "forgalmi okok" miatt meg kellett állniuk. No, nem egy késésben lévő buszt vártak meg, hanem a távolban feltűnt egy Jack Russell-terrier. Avti gyorsan behúzta a kéziféket Turbo hátán, ezzel Bertit is megállásra késztette.

B: Mi történt, csak nem konkurenciát láttál?

A: De, és úgy látom Turbo is észrevette Jackie-t, a terriert. Kicsit késtünk, így a Jack Russell-terrier gazdája megelőzött minket, s most elzárja az utat. Egyszer régebben már volt ilyen, a két kutya először csak szagmintákat azonosított egymáson, és valami nagyon nem tetszhett Turbonak, mert a nemtetszését ugrálással összekötött ugatással fejezte ki, olyannyira, hogy még a pórázuk is összegabalyodott, alig tudtuk szétválasztani őket.

B: És mi lett a vége?

A: Azóta fasírtban vannak, s persze folytatni akarják a "dolgaik megbeszélését". Úgy látom, Turbo már a helyes tárgyalási technikán gondolkodik, legalábbis erre utal, hogy elkezdte ráncolni a szemöldökét, s a száját ugatásra nyitotta.

B: Talán még nem késő, mehetünk másmerre is. Turbo, ugye Te sem akarsz balhézni?

A: Így van Turbo, ha most neki mész annak Jackienek, akkor még kevesebb ideig tudunk sétálni, és különben is, simán levered őt, mint a vén kutya a tál vizét, hiszen feleakkora sincs mint Te. Nem is a Te súlycsoportod.

T: Vaú-vaú. - jelezte ezzel Turbo, hogy azért megfutamodni sem akar.

B: Te Turbo, ismered a mondást, hogy okos enged, szamár szenved?

T: Vaú? - nézett kérdőn Bertire a kutya, s közben kissé elfordította a fejét.

A: No, Turbo, nézd meg, mehetünk tovább egyenesen a terrier felé, de lefordulhatunk jobbra is, amerre már rég jártunk. Döntsd el, mint Demjén Rózsi, a dalának címe szerint.

B: A "Most kell eldöntenemre" gondolsz?

A: Arra. - És eközben Avti szinte észrevétlenül a kitérő útra mutatott.

Ezt érzékelte Turbo kutya is, és egy halk sóhajjal háta mögött hagyta a várt csetepatét. Látta, hogy ennek a sétatársai örülnek, gondolta kihasználja a boldogságukat, jó nagyot rántott a hevederpórázon, és máris az út menti csalitosba vetette magát, és eltűnt benne mint az a bizonyos szenvedő szürke szamár a ködben.

A: Nos, amíg Turbokánk kiássa magát a bukszusból, elmondom, mire kell figyelni a kvízkérdések során, ha eldöntendő kérdést írunk.

B: Arra gondolsz, hogy most milyen nehezen döntött Turbo a két lehetőség közül?

A: Így van, a két lehetőség közti választással kapcsolatban van mindjárt két összehasonlítható példám.

B: Én úgy tudom, hogy a tyúk volt hamarabb, mert az mutálódással kialakulhatott egy másik fajból.

A: Én is olvastam erről, talán meg kéne kérdezni egy tyúkot, állítólag némelyik olyan okos, mint egy kutya.

B: Olyan okos nem lehet, mint Turbo kutya, most is milyen jól döntött! Bárcsak az én döntésemben is tudna segíteni?!

A: Melyikben? Abban, hogy mikor kell elindulni, hogy ha lekésnéd a csatlakozást, akkor se késs el? :)

B: Abban is, de inkább abban, hogy lassan esedékes lesz a közgazdasági egyetemi szakirányválasztásom, s még nem tudom, mit tegyek.

A: Annyit elmondhatok helyette is, hogy mindig a "Nagy Képet" nézd, amin minden rajta van, és csak Rólad szól. Hogy szeretnéd, hogy nézzen ki, s mit kell kell tenned most azért, hogy majd úgy nézzen ki.

B: Még szerencse, hogy nekem nem csak néhány másodpercem van ezt eldönteni, mint a kvízjátékokban szokás.

A: Így van, sőt, hogy még egy Demjén-zenével reflektáljak, ha lehet, mindig aludj rá egyet, s "Várj, míg felkel majd a nap", amely eredetileg egy V'Moto-Rock-dal.

A: Addig is, míg eldöntöd, összefoglalom, mit érdemes tudni az eldöntendő kvízkérdésekről.

Időközben Turbo kutya szándékkal vagy szándék nélkül, de a csalitosban összeszedett pár gallyat, amely hol a hevederjére, hol a szőrébe szorult, s a séta végén is maradt belőle pár. Nem baj, legalább lesz mit "olvasni", azaz szagolni otthon, gondolta Turbo. A terriert pedig igyekezett kiverni a fejéből, hiszen a gazdi se foglalkozott vele, akkor neki miért kellene? És a gazdi tudja, hogy mi a jó neki. Ha valami mégse tetszene neki, akkor azt meg ő eldönti ahogy eddig is - pár hangos ugatással.

A zenék forrása: Dés László - Demjén Ferenc: Most kell eldöntenem, Szerelem első vérig filmzene, Gong Kiadó, 1987. Lerch István - Demjén Ferenc: Várj, míg felkel majd a nap, Best of V'Moto-Rock, Favorit, 1991.

Van úgy, hogy az történik, amit az ember eltervez, ráadásul pontosan úgy. Egyre ritkábban manapság, de nem kizárt. Az még ritkább, hogy két ember, akinek egymással van dolga, gond nélkül találkozik a megbeszélt helyen és időben, akkor is ha több kilométernyi távolság van köztük. Persze, a saját ház elé kerülés nem akkor logisztikai bravúr, főleg, ha azt egy csaholó kutya fél órával ezelőtti folyamatosan lihegése ellenállhatatlanul jelzi. És a sétapartner, Berti is időben a ház elé tudott érni, pedig valamin megakadt a szeme útközben...

A: Szia, Berti! Indulhatunk?

B: Szia, Avti, szia Turbo! Persze, csak előtte árulj el kérlek valamit.

A: Mégpedig?

B: Ki az a házaspár ott szemben az utcán, három házzal arrébb?

A: Azok a szomszédaink, Dorián és Esztella. Épp mennek tejért, nem győzik etetni a sok cirmost macskájukat. No meg, Negro cicát, aki sportot űz abból, hogy megeszi a cirmosék vacsoráját.

B: Vagy inkább megissza?

A: Mindkettő, de múltkor már pórul járt, nagyobbfajta piszoknak nézték, és őfeketeségét, és seprűvel kitessékelték. Nem mintha elrettentette volna, de még Turbo is meghallotta a nyávogását, és láttam, amint szélesre tárt vigyorral nyugtázta az eseményt. Igaz, Turbo?

B: Úgy látom, Turbo most egészen másfajta eseményre áhítozik, legalábbis nagyon húzza már a derékpórázát.

A: Így van, menjünk is, úgyis jó az idő, tehetünk egy hosszabb távot is.

B: Remek, és miről fogsz mesélni?

A: Nem "Miről", hanem "Kiről". Pontosabban a "Ki" kérdőszóról.

B: Arról lehet mesélni? Ki az, aki tud arról?

A: Ha már kérdezni lehet vele, akkor lehet róla beszélni "kvíz ügyileg" is.

B: Ez azért mégiscsak egyértelműbb. Nemrég feltettem egy olyan kérdést, hogy ki építette a Nagy Szfinxet a Gízai Piramisok mellett Egyiptomban, s majd' ölre mentek a játékosok, hogy a Hufu vagy Hafré volt, mert mindkét uralkodónak volt piramisa a Nagy Szfinx mellett.

A: Tudtommal máig vitatott tény, mint ahogy az is, hogy pontosan hogy szólt Bonaparte Napóleon a katonáihoz ugyanitt, mikor a Piramisok csatája előtt, 1798. nyarán azzal fokozta a harci tüzet, hogy "Katonák! Négyezer év tekint le rátok!"

B: És sikerült is megnyerniük a csatát az egyiptomi mamelukok ellen.

A: Ráadásul még egy híres festmény is készült erről. Majd pedig Napóleon, seregével bevonult Egyiptom fővárosába, Kairóba. És ez már tény, nincs mit vitatni rajta.

B: És mi van akkor, ha nem konkrét személyre, mint pl. Imhotep vonatkozik a kérdés?

A: Akkor is vannak buktatók, tekintve, hogy számítani kell a szinonimákra.

B: Tehát érdemesebb átfogalmazni a kérdés struktúráját, s valami másra kérdezni, mint a legutolsó esetben a "Vegyesboltra"?

A: Néha érdemes. De ahogy Napóleon, katonákhoz címzett felhívását is átfogalmazták, úgy a lényege megmaradt. Itt is megmarad a lényeg, a kapcsolat ismerete a szatócs és a vegyesbolt között, csak ezáltal egyértelműbb lett.

B: Úgy látom, Turbonak pedig az az egyértelmű, hogy most nem rövid sétát teszünk, és automatikusan a hosszabb útvonal felé haladt.

A: Turbo próbálkozik - ahogy a kérdésíró is. Csak ezt nála nem tudni, mennyire tudatosan teszi. :)

B: Viszi az ösztöne. Amire nekem is szükségem lesz majd, mikor az egyetemen a szakválasztásra kerül sor. Lehet, hogy Napóleon át tudta formálni maga képére az elmúlt négyezer évet Egyiptomban, nekem az én rövidke két évtizedemet se tudom olyan egészbe foglalni, hogy tudjam, mi lesz jó nekem.

A: Azt én sem tudom, de Neked is arra van szükséged, mint a legtöbb kérdésírónak, illetve játékvezetőnek.

B: Mire, egy kutyára?

A: Hm, az se rossz, hiszen lenne, aki noszogatna mindig, mint amikor közeleg a sétaidő. Én a tapasztalatra gondoltam.

B: Tapasztalatra? Épp Te foglaltad kérdésbe az egyik játékodban Heinrich Heine német író, költő mondását, hogy "A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.".

A: De, igen. Épp ezért olyan értékes. De nem a legértékesebb. Ott van például a remény. Azt mondják az ember második házasságáról, hogy a remény diadala a tapasztalat felett. :)

B: Elég lesz abból egy is. És odáig is el kell jutni.

A: Ahogy haza is, úgyhogy ideje sarkon fordulnunk, mielőtt Turbo annyira megszomjazik, hogy hazaérve átugrik a szomszédhoz, hogy kiigya a cirmosék friss tejét.

B: Jó, akkor kérlek, tejelj egy szokásos útravalót a "Ki"-féle kérdések használatához.

A: Tejesen, akarom mondani, teljesen jogos a kérés, íme.

B: És ezt még "megfejelem" azzal, hogy akár fel is cserélhetjük az eredeti kérdést a válasszal, s ami a kérdésben szerepelt, arra kérdezünk rá.

A: Jól mondod, látszik, hogy nem aludt meg a tej a szádban a séta alatt. :)

Hazaérve Turbo annyi vizet nyaldosott magába, mint a szomszéd cicák együtt, tejben mérve, de ki kell használni, hogy olcsóbb a csapvíz, mint a tej. És amíg ezt kap a gazditól, addig neki ez bőven megfelel, legalább nem pályáznak a vizére a szomszéd cicák, amíg kapnak tejet. Kivéve persze, Negro cicát, aki belepiszmog mindenbe, ami más táljában van. No, de nem lesz ez mindig így. Most, hogy beszerezte a séta során a környék friss híreit, ideje, hogy kiokumláljon egy hadicselt Negroval szemben. Azért nem olyan Napóleonfélét, megteszi egy "Szerénkébb" is. És már ki is találta, mi lesz a hadicsel fedőneve, amit egy útmenti virágról nevezett el. Így aztán hamarosan kezdetét veszi a "KUTYATEJ akció".

A képek forrása:
https://mult-kor.hu/20100810_megsem_napoleon_csapatai_lottek_szet_a_szfinx_orrat
http://nagypiramis.uw.hu/szfingx.html
http://indafoto.hu/The_family/image/11650965-ff301b77

Ezen a napon, talán a frontváltozás miatt, talán mert éjszaka a környék cicái eljátszották az utcán Andrew Lloyd Webber Macskák című musicaljének refrénjét - nyolcszor egymás után, pedig vissza se tapsolták őket, Turbo kutya táskás szemeket rakott magára, és nem tudta eldönteni, van-e kedve sétálni, vagy mitévő legyen? Pedig ott állt mellett a gazdája Avti és beszélgetőtársa, az ifjú Berti. Ekkor áthaladt az utcán az éjszakai kórusgárda egyik oszlopos cicatagja, akin még mindig rajta volt a koromfekete jelmez, gondolta is Turbo, hogy ez azért már pofátlanság, és nekiiramodott. Azaz csak akart volna, mert a póráz, ami a hevederjére volt erősítette nem engedte az üldözéses jelenet elkészítését. Na, majd éjszaka lesz nemulass! - vakkantott egy figyelmeztető lövés erejűt Turbo a tovainaló cica felé.

A: Turbonak nem igazán szimpatikus az a fekete szőrű cica. Lehet, hogy Negro volt, a környék réme.

B: Igen, mintha nem először látná vagy hallaná. Na, majd talán a séta után elfelejti.

A: Sokszor nem tudni, mi jár a kutya fejében. Ahogy a kvízkérdésíró fejében sem.

B: Arra gondolsz, hogy nem mindig egyértelmű, mit akar kérdezni?

A: Igen, arra, és hogy az sem mindig kézenfekvő, hogy milyen választ vár a kérdező.

B: Értem, és ugye az is megeshet, hogy egy választ többféleképpen is ismerünk, mint pl. a benzinmotoros személygépjárművekben a karburátor és a porlasztó ugyanaz.

A: Igen, és előfordul olyan is, hogy egy személyt többféle néven ismerünk, pl. Guinevere/Guinevra, Nofretéte/Nofertiti stb., vagy a válasznak ismert szinonimája van, mint az említett karburátor/porlasztó, vagy pl. kankalin//primula. Itt a játékvezetőnek kell felkészültnek és talpraesettnek lennie, és elfogadnia a válasz összes helyes változatát. A fenti, szinonimák szerinti megbontástól különbözik az, amikor egy kérdésre több, egymással nem rokon értelmű szó is lehetséges válasz, mint pl. arra a kérdésre, hogy mi a neve a két kerekű, emberi erővel hajtott járgányra? De erről majd máskor bővebben.

B: Vajon Turbo tudja, hogy melyik macskát kell megugatni?

A: Szerintem most mindegyikre mérges, mert éjszaka én is hallottam, hogy közösségi macskanyivákolás folyt az utcákon.

B: Pedig jó lenne, ha Turbo tudná, hogy melyik macska nem hagyta aludni, mert akkor nem ugatna feleslegesen olyan cicára, amelyik nem háborgatta. Mint ahogy a kérdezőnek is úgy vélem, tudnia kellene, mire kíváncsi, ha azt a választ szeretné viszont kapni, amit kitalált.

A: Igen, de ehhez nem elég az ösztön, tudatos tervezés is kell. Lehet, hogy Turbo még nem érett meg a tudatos ugatásra.

B: Én viszont úgy érzem, tudatosabban tudok majd kérdezni. Csak kérlek, az eddigieket foglald össze útravalóul.

A: Mi sem ösztönösebb, akarom mondani, mi sem természetesebb:

B: Szóval a kvíz ördöge is a részletekben lakozik?

A: Pontosan, meg a nyugodt, pihenéssel teli éjszakákban. Javaslom, induljunk mi is haza lassan.

Kivételesen Turbo barátunk se bánta, hogy ma csak kis kört tett meg, úgyis túl sok volt a "macskanyom", ki bírja azt gyomorral? Hazafele már Berti is inkább az egyetemi életről mesélt, amire mindig volt egy hasonló története Avtinak, hiszen az egyetemek már csak ilyenek, nem változnak, ahogy az ösztönök sem. Viszont aki tudatosan halad, az előbb-utóbb révbe ér, vagy jelen esetbe haza. Ahogy az alkalmi trió is.

A képek forrása: https://www.thirteen.org/13pressroom/press-release/great-performances-cats/ és http://www.pulptheclassics.com/index1.php?imprint=8&isbn=9781843444459 l

Avti (A) és Berti (B) ismét a ház előtt álltak, mögöttük szoros emberfogásban Turbo Hopkins, a fekete-fehér border collie várta a mai hírek becserkészését. Pontosabban nem várta, hanem a hírek elé ment. Avti és Berti pedig utána iramodott, hátsó pórázfogást alkalmazva. És közben beszélgettek a kvízről.

A: Tudod-e, Berti, hogy mik szükségesek a jó kérdéshez?

B: Az mindenképp fontos Avti, hogy bárki által megfejthető legyen, és hogy a válaszról könnyen eldönthető legyen, hogy helyes, még akkor is, ha nem ugyanabban a formában szerepel a kérdésíró által megadott válaszban.

A: Pontosan. Hogy melyek a jó kvízkérdés kritériumai? Többek között az, hogy a válasz kitalálható, tehát megkérdezhető, hogy nem csak egy nagyon szűk réteg tudhatja, továbbá az, hogy egyértelmű, hogy mit szándékozik kérdezni a kérdésíró, végezetül az, hogy lehetőleg csak egy pontos, egyértelmű válasz legyen.

B: Csak ennyi a titok? :)

A: Ahogy Kazinczy Ferenc megírta: "Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok." Azért van ennél még több is. A kvízkérdések kritériumairól majd később fogok még mesélni, most a kérdések egyértelműségéről, azaz szabatos, félreérthetetlen
megfogalmazásáról szólok bővebben.

B: Mik azok, amiknek ki kell derülnie a kérdésből?

A: Az hogy a kérdező mire kíváncsi: egy névre, egy tulajdonságra, netán egy szinonimára?

B: És ha nem derül ki egyértelműen?

A: Akkor az egy rossz, helytelen kvízkérdés.

B: Olyan, mint amikor valakit téves nyomra vezetünk?

A: Körülbelül. Mint ahogy most is követjük Turbot, aki lehet, hogy egy hamis nyom után kutat, s a szagnyom végén egy mogorva kutya várja.

B: Remélem, nem fog csalódni a kutya, ha a nyom véget ér.

A: Meglátjuk. De aki rossz kvízkérdést hall vagy lát, az biztos csalódott lesz.

B: Akkor már angolul is kell tudni a magyar nyelvű kvízben?

A: Igazad van, nem túl szerencsés angoltudást számon kérni. Ezt a kérdést magam sem tenném fel ebben a formában. A példa azonban remélem, így is érthető és irányt mutató.

B: Igen. És úgy látom, hogy a "Mi" kérdőszót felváltotta a "Melyik", és további pontosító információk kerültek a kérdésbe, attól függően, hogy a kérdező nyelvészeti avagy sportkérdést szándékozott feltenni.

A: Jól látod, mintha Turbo kutya is további információkat próbálna kicsalni az "elejtett" szagmintákból.

B: Szerinted tudja, hogy kan vagy szuka kutya nyomát szagolja?

A: Ha esetleg nem, akkor ha találkozik vele, biztos megtudja. :)

B: Úgy tűnik elvesztette a nyomot, mert elkezdett körbe-körbe rohangálni.

A: Igen, úgy néz ki, ma elmarad a nagy találkozás. Nekünk is ideje hazaindulnunk.

B: Jó-jó, csak még foglald össze kérlek az elhangzottakat tanulságként.

A: Ja igen, hogy legyen miről gondolkodni a következő sétánkig.

B: Köszönöm, igyekszem megfogadni.

A: Én köszönöm, hogy velem tartottál a kutyasétáltatáson.

Hazafele tartva már nem esett több szó a kvízről, lassan haladtak, mert a kissé szomorú Turbo kutya csak cammogva, kissé lelombozott farokkal oldalgott haza, de mikor a házat meglátta, felélénkült, eszébe jutott hogy otthon friss víz és ennivaló várja. Avti pedig elbúcsúzott Bertitől azzal, hogy nem múlik el sok idő, és folytatják közös tanulmányútjukat a kvíz világában.

A kép forrása: https://www.keepcalmandposters.com/

A folyton kíváncsi ember egyre több mindenről tudhatja meg, hogy mennyi mindent nem tud.

Berti például azt nem tudja, ha a megbeszéltek alapján, időben van Avti házánál, és kétszer ugyanolyan hosszan csengetett, akkor mi tart 4-5 percig is, hogy a kapuban megjelenjen a mentor? Lehet, hogy erre a kérdésre sosem kap választ, kivéve ha megkérdezi. De azt már korábban megtanulta, nem kell minden kérdést feltenni, amit fel lehet tenni.

Berti egyetemre jár, emellett szeret kvízkérdéseket fabrikálni, amelyeket írásban az interneten tesz fel, s arra készül, egyszer élőben, emberek előtt is fog kvízjátékot vezetni a saját kérdéseiből. Ehhez még túl fiatalnak és tapasztalatlannak érzi magát. Ezért is örült, amikor Avti, akinek már többféle kvízjátékával játszott, és találkozott velük nyilvános helyen, felajánlotta, hogy amíg a kutyáját sétáltatja, elmesél egy-két tudnivalót arról, amit eddig a kvízjátékokról megtanult.

Ennek leginkább a sétát alig váró border collie kutya, alias Mr. Turbo Hopkins (barátoknak csak Turbo) örül, aki ilyenkor már lelkesen cifrázta a farkincáját a kapu túlsó oldalán, és tartotta a nyakát, hogy az egész testét behálózó hevederrendszerre felcsatlakoztassák a pórázt. És amikor végre kinyílt az ajtó, helyből nekiugrással rendszeresen felülről kezdte a szagmintavételt, lehetőleg a hajtól kezdve, ugra-bugra stílusban.

Így ment ez minden alkalommal, amikor nem esett az eső. Avti és Berti köszöntötte egymást, az utóbbi Turbót, akivel le is pacsizott, illetve, mancsozott. Turbo pedig élesítette szaglószerveit, valamint aktiválta a memóriarekeszeit, hogy meg tudja, mi változott a legutóbbi séta óta, ma mit tanulhat a világról.

És ugyanezt kérdezte Berti is Avtitól, csak Őt a kvíz érdekelte elsősorban.

Avti ilyenkor elmondta, hogy a bölcsek kövét azóta se szerezte meg, és nem is tud még mindent, Ő is tanul, de közösen gyorsabban haladhatnak előre, legalábbis annál gyorsabban, ahogy Turbo vissza-visszahúzza azt, aki épp a póráz másik végén van, ha a sétaútvonal mellett megjelent egy "rég nem látott fa".

Vajon mi újat árulhat el, tűnödött rajta Turbo, a border collie, amely közismerten a legintelligensebb kutyafaj a Földön.

Berti nézte, ahogy Turbo próbálja kiszedni a fából az információmorzsákat, s Ő is arra gondolt, hogy ma mi újat tanulhatnak?

- Induljunk, nosza - javasolta Avti.

- Ma miről tanulunk? - adta meg a beszélgetés alaphangját Berti.

- Jól fogalmaztál, Berti - felelte Avti. Ugyanis ma tényleg mindketten tanulni fogunk. A helyes kérdésfeltevés már több, mint fél siker. És ehhez kvízkérdések írójának sem kell lenni, hogy tudjuk, fontos a jó kérdés. No meg azt is, hogy tanulni "fogunk", tehát nem csak Te, hanem én is, mert soha, senkitől nem szégyen tanulni. Akitől csak tudunk, próbáljunk tanulni.

- Az lehet, hogy Turbo meg tud tanítani Téged egy-két okosságra, mint pl. hogyan bánjunk az embrekkel úgy, hogy ehessünk, aludhassunk és sétálhassunk kedvünkre a természetben, de én nem hiszem, hogy sokat tudnék Neked tanítani - vélte Berti.

- Azt csak én tudhatom, mit tudok tanulni Tőled - rögzítette álláspontját Avti. Azt például megtanulhatnám, hogyan kell mindig pontosan érkezni valakihez, ahogy teszed rendszeresen.

- Ja, az csak apróságok sorozata, megtervezem az ideutazásomat, és tartom is magam a tervhez úgy, hogy időben elkezdek készülődni, és lélekben is felkészítem magam - vázolta a gondolatmenetét Berti.

- Látod, Neked ez az egyszerű, másnak meg a palacsintasütés is atomfizika - replikázott Avti. És a kutya neve se véletlenül Turbo Hopkins, de erről majd máskor, most mesélni szeretnék Neked a kvíz világáról.

- Ma miről fog szólni a beszélgetésünk? - érdeklődött Berti.

- A mai témánk... - válaszolt Avti, majd itt elhallgatott, ahogy a Monty Python tette a Gyalog galopp című filmben, elhallgatott, és a mondatot a következő rész címével folytatta.

Forrás: Gyalog Galopp (Monty Python and the Holy Grail, 1975, forgalmazza a MOKÉP/EMI Films)

Lectori salutem!

Mostantól rendszeresen megosztom gondolataimat a kvízkérdésírás mibenlétéről, és közben nekilátok a kvízműfaj egyes, eddig strukturálatlan elemeinek a rendszerezésének, melynek eredményeként láthatóvá fog válni, ha önálló tudományágról nem is, de művészi kifejeződésként már igenis beszélni lehet a kvízkérdésírásról.

Mindig tanulságos azoktól tanulni, akik előttem jártak ezen az úton, és maguk taposták ki a kvízösvényt a XX. század első felétől kezdve. Azonban a XXI. század elejére az internetnek köszönhetően hasonló történt a kvízkérdésekkel, mint a fényképekkel. Szinte bárki állíthat elő ipari mennyiségű fényképet, s teheti közszemlére, ugyanígy a kvízkérdések száma is többszörösére növekedett. A színvonal pedig hasonló mértékben csökkent.

Közel húszéves kérdésírói és játékvezetői tapasztalattal a hátam mögött azt tapasztaltam, hogy már észreveszem a jól feltett és a hibásan feltett kvízkérdések közti, sokszor csak igen apró eltéréseket. És tengernyi kvízkérdés megírása után már sejteni lehet, hogyan fog gondolkodni az, aki megpróbál válaszolni a kvízkérdésre. A cél mindig az kell legyen, hogy kisebb/nagyobb gondolkodás után, de legyen minél több jó megfejtés. Vagy ha nincs is jó felelet, akkor tanulságos, érdekes legyen a kérdés.

Elsősorban a jelen és a jövő kvízkérdésíróit szólítom meg, mindazonáltal a kvízjátékosok is haszonnal olvashatják, hiszen az egyik kérdésíró sokszor úgy találja ki, mi a helyes válasz, hogy képes a másik kérdésíró fejével gondolkodni. Leginkább feleletválasztós kérdéseknél (pl. ABCD-típusú válaszlehetőségekkel) fordul elő, hogy az a helyes válasz, amit biztos nem találhatott ki magától a kérdésíró, mert "másképp forog az agya".

Ezek a saját tapasztalataim, elsősorban az internetes élő kvízjátékokra, másodsorban pedig a hús-vér élő kvízjátékokra vonatkoznak. Más kérdésíróknak és játékvezetőknek eltérő álláspontból adódó kérdésfeltevése is vezethet a kívánt eredményre. Több olyan témakör is terítékre kerül, amelyet több részben fogok kielemezni.

Az egyes bejegyzések Jostein Gaarder norvég író világhírű regénye, a Sophie világa nyomán két szereplő párbeszédén keresztül mutatják be az író gondolatait.Ugyanakkor szépírodalmi babérokra nem török ezen írásommal, egyébként is papír alapon közgazdász és informatikus volnék. :)

Az író/narrátor én leszek, akinek a nyomdokaiba szeretne lépni a kezdő kérdésíró, Berti, aki egyébként kitalált személy. Továbbá szerepelni fog Turbo, aki egy border collie kutya, egy kitalált figura, mindamellett szintén társ a beszélgetés során, egy összekötő kapocs, hiszen többször van  "véleménye" a témáról, még ha indirekt módon fejezi ki (ugatással szem- és mancsgesztussal), valamint a történések is körülötte forognak (már amikor nem ő forog körbe-körbe), tekintve, hogy az egyes beszélgetésekre kutyasétáltatások alkalmával kerül sor.

Az egyes példák és helyzetek noha sokszor a valóságból kerültek kiragadásra, ugyanakkor azt a tanító célzat miatt itt-ott megváltoztattam, ezért a valós eseményekkel, személyekkel való összehasonlításnak nincs értelme. Előfordul, hogy még a saját emlékképemet is megváltoztatom a kívánt hatás elérése érdekében, így a műfaji meghatározás alapján egy quiz-fiction ponyva-füveskönyvet készülök írni.

Remélhetőleg az írásaimat tudják hasznosítani a megszólítottak, azaz a kvíz szcéna kérdésalkotó képviselői, és kiderül belőle, hogy mely kérdésírói, játékvezetői világnézetet tükröz, ez azonban nem az egyedüli üdvözítő út a "kvíznirvánába", más utak is sikerre vezethetnek. Konstruktív célzatú, udvarias leveleket szívesen várok a postaládámba, olyannyira, hogy csak ezekre szánok időt. Köszönöm a megértést. :-) A legjobb gondolatokat beépítem a történetbe, hogy az is a közös folklór részévé válhasson.

A továbbiakban jó szórakozást kívánok a Bertivel és Turbóval közös kvízkalandjaink olvasásához, a kérdésírókat pedig Leonardo da Vinci "elveszett" festményébe rejtett szavaival biztatom arra, hogy a jószándékú írásaimban ne csak a "szándékot", hanem a "jót" is keressék: Cerca trova!

Avti

Ui.: Ezúton üdvözlöm azokat, akik nem a publikálás hónapjában olvassák írásom, s emiatt a tartalom és a forma együttese elavultnak tűnhet. Ezt már most tudom magam is, de valakinek el kell kezdenie kivájni az ösvényt, ha azt akarja, hogy ne csak önmaga, hanem az utána jövők is szeretnének előre jutni. Tessék, lehet megpróbálni jobban csinálni, szurkolni fogok! :)

Forrás: Leonardo da Vinci - Az anghiari csata, 1511, http://serenella65.blogspot.com/2013/09/la-battaglia-mai-terminata.html